„Nem keresem a másik felem, vagy mégis?”

Ahogy a legtöbben, én is próba-szerencse alapon regisztráltam a Randivonalra bő 4 évvel ezelőtt. Egy kollégám itt ismerte meg korábban tündéri barátnőjét, mostmár feleségét, gondoltam hátha nekem is kedvez a szerencse. 28 éves voltam, és bár megállapodni még nem terveztem, komoly, hosszútávú kapcsolatot kerestem.

Találkoztam pár lánnyal, jókat beszélgettünk, teázgattunk, vacsoráztunk, ám senkivel nem alakult ki a szükséges kémia ami kellett volna ahhoz, hogy tovább vigyük a dolgot. Összességében mindegyik randim pozitív emlék volt, szerencsére nem találkoztam olyannal, aki nagyon más lett volna, mint ami az adatlapjáról és a megelőző levelezésekből, telefonbeszélgetésekből lejött róla. Egyszerűen csak hiányzott a szükséges plusz.

Aztán egy szép szeptemberi napon este szokás szerint lefekvés előtt bejelentkeztem, elolvastam és válaszoltam a leveleimre, majd mielőtt kiléptem volna láttam a főoldalon, hogy most regisztrált Anna, 30 éves, kép nélkül, mindössze annyi jellemzéssel az adatlapján, hogy "Nem keresem a másik felem, én magam is kerek egész vagyok!" Hm.. Érdekes. Akkor mit keres itt? Gondoltam megkérdem tőle.

Mint kiderült azért regisztrált, mert valamelyik oldalon egy Randivonalas banner hirdetésben meglátta egy ismerősét, és meg akarta nézni, hogy mit keres itt, de ahhoz neki is regisztrálnia kellett. A jellemzés mezőt pedig ugye kötelező kitölteni.

Egy szó mint száz, miután megírta nekem, hogy ő itt nem keres senkit, azért a végén feltette a kérdést, hogy és én mijáratban? Levél levelet követett, naponta többször is, ha jól emlékszem nagyjából egy hétig kellett győzködnöm, hogy találkozzunk.

Az első randi a klasszikus Zöld Teknős teaházban volt. Itt egy monológom kellős közepén megragadta a kezem, a szemembe nézett és azt mondta: "El kell neked mondanom valamit!". Úristen, mondtam, most válsz és van két gyereked? Nem. Nem Anna vagyok. A nevem Vanda. Ennyi? Ennyi. Állítólag az elmúlt napokban egyre rosszabbul érezte magát, hogy álnéven regisztrált, de nem merte elmondani. Hogy néz az ki, hogy még nem is ismerjük egymást és máris hazudott nekem? Engem azonban a legcsekélyebb mértékben sem zavart a dolog, teljesen megértem, ha valaki nem vállalja fel önmagát elsőre egy ilyen oldalon, lényeg, hogy utána tisztáztuk a dolgokat. És folytattam a beszélgetést, immáron Vandával...

A második randi másnap, a harmadik pedig ha jól emlékszem harmadnap volt. Innentől kezdve nem számoltuk. Nagyjából két hét elteltével úgy döntöttem, jól érzem magam Vandával, egyre jobban, úgyhogy odaköltözöm hozzá. Őt erről ugyan nem kérdeztem meg, amit azóta is többször felhoz baráti beszélgetéseken és jókat nevetünk rajta.

Fél év elteltével "hivatalosan" is összeköltöztünk egy közösen választott új, tágasabb albérletben. Ahogy teltek a hónapok egyre inkább úgy éreztem, hogy erre a lányra vártam egész életemben, minden annyira tökéletes volt. Bár a házasság gondolatára korábban a hideg is kirázott (és akkor még nem beszéltünk a gyerekről), Vandával valahogy minden annyira természetes volt, hogy egyre többször gondolkoztam el ezeken a dolgokon.

A leánykérés megismerkedésünk időpontjáról másfél évre történt, az esküvőnk pedig rá fél évre, december elején. Egyikünk sem szereti a felhajtást, így elutaztunk kettesben a Karib-tenger térségében fekvő Turks & Caicos szigetcsoportra és egy ott élő baráti pár társaságában örök hűséget fogadtunk egymásnak. Kisfiunk, Marcell 2016. decemberében született. Immáron hármasban éljük boldog életünket.

Gyula és Vanda

„Egymásnak szánt minket a sors”

12 évvel ezelőtt még volt bőven, akinek tárcsázós nete volt. Ez volt a hőskora a chat.hu-nak az iwiw-nek és mondjuk a freemailnek. Kétszer regisztráltam és kétszer töröltem magam netes társkereső oldalról - na igen, volt néhány fura fazon... De mivel a szerelem ritkán csúszik elém banánhéjon, egy idő után az anyukám noszogatására mentem fel a Randivonalra azzal a jelszóval, hogy lesz, ami lesz, valaki "hülyét" csak találok, akivel eltöltöm a szabadidőm...

Belebotlottam Z-be, kisfiús fénykép, autószerelő... Na gondoltam, megvan a pali, aki majd végre tesz kagylóülést a sport Trabantomba, aztán majd lepattintom, vagy ő engem.... (na igen, kissé kiábrándult voltam...). Egyébként utólag kiderült, hogy gyakorlatilag egymással szemben laktunk gyerekkorunkban, egy postára, egy cukrászdába jártunk... Na de hol volt az internet 1990-ben?? :)

Fene se gondolta volna, hogy ez lesz belőle… első találkozásunk után 2 héttel összeköltöztünk, 2 évre rá összeházasodtunk, mindez pedig már 10 éve történt. Aztán jöttek a gyerekek, akik ma már 6 és 8 évesek, vállalkozás, 2 kutya, és ami még jön :)...kettesével?...

Az esküvő után következett a nászút, ami éppolyan kalandosra sikerült, mint ahogyan a párkapcsolatunk indult. Nászajándékba kaptunk szállást Bari-ba (ez Olaszország sarkában lévő kb. régi Western filmek hangulatát idéző falucska). Odáig lejutni autóval is már egy kaland volt, de amikor megérkeztünk, egy nyugdíjas paradicsomban találtuk magunkat, ahol 80+-os emberek sétáltak oxigénpalackokkal, a medencében pedig gyógytorna ment. A szobánkról pedig kiderült, hogy van egy db emeletes ágy. Valamit benézhettünk a katalógusban, de a valóság letaglózó volt. Kevés olasz tudásommal mondtam, hogy de hát nászúton vagyunk, és most lenne a nászéjszakánk, de akkor várunk még vele...

Gyorsan autóba szálltunk, majd ijedségünkben és meglepetésünkben jó 300 km-t autókáztunk még éjszaka visszafelé... Kis alvás, aztán újratervezés. Körbenéztünk és gyönyörű tenger, pálmafák voltak a part mentén. Gondoltuk bepróbálkozunk, hátha jut még pár szép nap, amíg az új szállást átvehetjük Rómában (az utazási iroda volt olyan jó fej és belátta, hogy tévedés történt az eredeti szállásnál...). A hely neve Grottamare és maga a Paradicsom. Az egyik kempingben volt szabad apartman és bizonyára látszott is rajtunk, hogy 2 napja nem fürödtünk, de nagyon szerelmesek vagyunk :). Igazi Riviéra, ahol azóta a gyerekekkel is nyaraltunk egyszer. Igazi délies, családias, sziesztás, este hangos tengerparti város San Benedetto közelében. Már nem is volt kedvünk Rómába menni, maradtunk volna még. Persze aztán Róma is csodás volt.

Ez a közös kaland még ma is tart, de most már négyesben a gyerekekkel éljük meg a kihívásokkal teli hétköznapokat.

Krisztina

Egymásra találás, akár a mesékben

Tisztelt Randivonal!
Szeretnénk megosztani Önökkel sikertörténetünket. 2015 októberben találtunk egymásra Tamással a Randivonal társkeresőn majd hosszú e-mail váltások után, a második randinkon összejöttünk, október 28-án. Már akkor tudtuk megtaláltuk a másikban azt, amit eddig kerestünk.

Rá 2 évre az évfordulónkon, 2017-ben Tamás megkérte a kezem, amire természetesen IGEN-t mondtam. 2018 május 5-én volt életünk egyik legszebb napja, az esküvőnk. Május végén kiderült kisbabát várunk, így örömünk nem is lehetett volna nagyobb. Aztán 2019.02.14-én megszületett kisfiúnk Péter, aki ízig-vérig egy szerelembaba. Ennyi lenne röviden a mi történetünk.

Alexandra és Tamás