Meg kell értenünk önmagunkat
A mentális egészséghez és az érzelmi önreflexióhoz való kollektív hozzáállás sokat változott az utóbbi években. Ez nagyon örömteli számomra, mert pontosan ez az, amit mindig is képviseltem: hogy az emberek reflektáljanak saját magukra és az érzéseikre. Így nem torpannak meg az életben a sebeik és blokádjaik miatt.
Ez társadalmi szempontból is fontos, mert az önreflektív ember sokkal hajlamosabb a közösség javára cselekedni, mint az, aki nem reflektál. Ha már évszázadokkal ezelőtt elindítottuk volna ezt a folyamatot, most egy jobb világban élnénk – mert sok politikai konfliktus visszavezethető pszichológiai struktúrákra.
– Ugyanakkor olyan világban élünk, ahol az emberek nagyon gyorsan megsértődnek. Mit gondol erről?
Minél stabilabb vagyok pszichésen, annál ellenállóbb vagyok, és kevésbé vagyok érzékeny. A „woke”-mozgalomban például sok régi sérelem és elnyomás tört a felszínre, és most van egy tér, ahol az emberek ezt feldolgozhatják. Ez rendben is van, de néha átbillen az inga a másik oldalra, amikor minden túlzásba esik. Az emberek elvesztik az arányérzéküket – és ez már problémás.
– Ön szerint mennyire kell az embereknek feldolgozniuk a saját gyermekkorukat?
Nagyon sokat. Én magam is egy szép gyerekkorral büszkélkedhetem. Szeretetteljes környezetben nőttem fel, egészséges önértékeléssel. Ez óriási szerencse. Mégis nekem is vannak vakfoltjaim. Fontos, hogy az emberek reflektáljanak az életükre – még akkor is, ha szerető szülőkkel nőttek fel.
– A kapcsolatokban korábban azt mondta, hogy a boldogság inkább a férfiakon múlik. Ez még mindig így van?
Igen. Akkoriban azt mondtam: „A kötődési minták döntik el.” Ez máig érvényes. A kötődés témáját kevesen dolgozták fel – de fontos, különösen a bizonytalanul kötődő embereknek, akik nem autonóm típusok. Én ezeket a kötődési típusokat írtam le, és segítek az embereknek megtalálni az utat a belső egyensúly felé.
– Visszatekintve: Mit tanult ön saját anyaságából?
Mivel gyerekkoromban kötődési problémáim voltak, a saját gyermekemnek biztosan nem tudtam mindig a legfontosabbat nyújtani – azt az érzelmi biztonságot, amitől egy gyermek szeretve érzi magát. Természetesen voltak gyengeségeim anyaként, például nem voltam túl türelmes.
– Próbálja leküzdeni a türelmetlenségét?
Egyrészt egy egészséges önértékeléshez hozzátartozik, hogy az ember elfogadja a gyengeségeit. Másrészt dolgozom rajta, hogy ne terheljem ezzel a környezetemet. Néha jobban sikerül, néha kevésbé.
– Mit tehet egy ember azért, hogy mentálisan egészséges legyen? El kell menni terapeutához?
Terapeutához akkor kell fordulni, ha pszichés problémával már nem boldogulunk egyedül. De alapvetően mindenkinek fel kellene tennie a kérdést: „Hogy vagyok én?” Van kapcsolatom az érzéseimmel? Vannak olyan témák, amelyek újra és újra fájó pontokat hoznak elő?
Meg kell értenünk önmagunkat: Nem csak testünk van, hanem lelkünk is – és az ugyanolyan fontos. Ezt próbálom leírni és eszközöket adni az emberek kezébe, hogy változtathassanak, ha kibillentek az egyensúlyból.
