Szombat esténként a haverokkal mindig azzal szórakozunk, hogy felmegyünk a netre és Pisti barátunknak csajt keresünk . Regisztráltunk az oldalatokra, és mustráltuk a nőket, végül néhány csajjal levelezni kezdtünk, persze Pisti nevében, de neki igazán egyik lány sem tetszett, s csak jókat nevetett az egészen. A nagy lánykeresés közben felfigyeltem Melindára, persze ezt nem mertem bevallani a haveroknak, de amikor hazamentem úgy döntöttem, hogy regisztrálom magam az oldalra, és megismerkedek közelebbről is a csajjal. Levelezni kezdtünk, s mivel én Zala megyében lakom egy kis faluba, s ő is a közelben, ezért hamar megegyeztünk egy találkozóban. Abban biztos voltam, hogy a külsejével nem lesz gond, mert nagyon dögös volt, már csak arra voltam kíváncsi, hogy mennyire jövök majd be én neki. Beültünk egy sörözőbe, majd jót dumáltunk, végül megegyeztünk, hogy a hétvégén újra találkozunk és elmegyünk egy moziba. Persze közben folyamatosan ment a levelezés, meg a telefonálás, és aztán jött a mozi. Egy jó kis akciófilmet néztünk meg, majd beültünk megint a sörözőbe, és a nagy dumálás közben már látszott Melindán is, hogy bejövök neki, ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek és megfogom a kezet, majd jöhet a többi is. Hát így is lett. Azóta is együtt vagyunk, ennek már másfél éve, s ha nem regisztrálom magam az oldalatokra, akkor most nem ismerném Melindát, s még mindig keresném az igazit. De én már megtaláltam, szóval köszi nektek.

24 éves pszichológus hallgatóként tanulok a fővárosban. A tanulmányaim rengeteg időt vesznek el az életemből, s éppen amikor nem valamelyik intézetben töltöm az időmet, akkor könyvtárban ülök, vagy otthon az internetet böngészem, szakmai anyagokat gyűjtve a szakdolgozatomhoz. S nagy ritkán fórumokat olvasgatok, ahol a baráti kapcsolataimat próbálom kiterjeszteni, most már ugyan ritkábban, hiszen itt van nekem Péter, akivel a ti társkeresőtök fórumán kerültünk parázs vitába, végül pedig forró szerelembe egymással, ami immár két éve tart. Sosem gondoltam volna, hogy egy hasonló gondolkodású, érdeklődésű fiúra fogok bukkanni, miközben lelkesen kampányolok a női egyenjogúság, s a férficentrikus világ ellen. De Péter olyannyira partner volt a téma boncolgatásában, hogy végül meggyőzött arról, hogy személyesen is bebizonyítsa nekem, nem „eszik annyira forrón a kását”. Az első találkozót még sok heves vitával töltött újabb randevú követte, mire kiderült, hogy talán az ellentétek mégis csak vonzzák egymást, s mi mindenre jó egy társkereső honlapon található fórum. Különben talán soha sem figyeltem volna fel Péterre. Szóval, lelkes párkeresők ne adjátok fel, itt az élő példa. Péter és én jövőre hivatalosan is összekötjük az életünket.

2007. augusztus 5-én regisztráltam az oldalra. Számtalan sikertelen kapcsolat után olyan társra vágytam, aki mindamellett, hogy Budapesten lakik, hasonló érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkezik, mint én, s többet szeretne, néhány könnyed randevúnál. Ezért úgy döntöttem, kitöltöm a pszichológiai tesztet, s talán akkor könnyebben tudok majd rátalálni a számomra megfelelő párra. Jó néhány férfi próbált meg kapcsolatot teremteni velem, de csak Gábor esetében éreztem azt, hogy igazán fontosak neki a belső értékek, hogy nemcsak egy csinos külsejű, életvidám lányra van szüksége, hanem egy olyanra, akivel biztos egzisztenciát, családot alapíthat a későbbiekben. Hosszas hezitálás, és számtalan levélváltás után végül beadtam a derekamat, s úgy döntöttem, meg kell őt ismernem személyesen is, hogy lássam, nem csal a hetedik érzékem, s ő lesz a társam az életben. Egy kellemes vacsora után, színházban, múzeumokban töltött fantasztikus randevúkat követően, végül menthetetlenül egymásba szerettünk. Gábor egy csodálatos tengerparti nyaralás alkalmával megkérte a kezem, s a lánykérést követő egy év múlva egy fergeteges esküvő alkalmával összekötöttük az életünket. 9 hónappal később pedig megszületett a gyönyörű szép kislányunk Mira, s jelenleg pedig második babánkat várjuk. Nagyon boldogok vagyunk, s köszönjük nektek, hogy egymásra találhattunk!

Először is azzal szeretném kezdeni, hogy igazi társat találni a mai világban nagyon nehéz dolog. Főként akkor, ha valaki olyan zárkózottan éli az életét, mint ahogy én is. Informatikusként egésznap a számítógép előtt ülve, az internet segítségével alakítom az ismeretségi körömet, különböző blogokat szerkesztek, ahogy ezt ezen az oldalon is tettem. Sohasem gondoltam volna, hogy mások is szívesen olvasgatják, amiket a blogomban írogatok. Egyik nap azonban felfigyeltem arra, hogy Nyuszipók néven számtalan hozzászólás található a naplómban. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet ez az ismeretlen, aki ilyen nagy érdeklődést tanúsít irántam, így aztán felvettem vele a kapcsolatot. Kiderült, hogy a furcsa regisztrációs név mögött egy érzékeny, törékeny, és figyelmes lány található, akit nem rettent vissza, hogy informatikusként az időm nagy részében az interneten és a számítógép előtt lógok. Sőt, a kapcsolatunk elmélyedése során kiderült, hogy Petrát is nagyon érdekli a blog készítést, a honlap szerkesztés minden fortélya, így most már ketten töltjük mindennapjainkat a gép előtt. S azon kívül is, mert Petrában megtaláltam azt a társat, akit mindig is kerestem.

Nagyon boldogok vagyunk, hogy nektek köszönhetően így 40 évesen megtaláltuk egymást. Én egy váláson túl, és egy kislány anyukájaként úgy gondoltam, nekem már nem terem babér. Aztán egy barátnőm felrázott, biztatott, hogy mindenkinek megvan valahol a tökéletes párja, csak keresni kell. Ő is egy a tietekéhez hasonló oldalon találta meg a párját, ezért együtt regisztráltunk a honlapotokra. S kezdetét vette a párkeresés. Géza, ugyanazon a napon regisztrált, persze akkor még nem figyeltünk fel egymásra. Én a budapesti férfiak között keresgéltem, míg ő a szolnoki hölgyeket részesítette előnyben, mert ott lakott. Végül a barátnőm hívta fel a figyelmemet Gézára, mert szerinte szép volt a szeme, s kedves arca. Vettem a bátorságot, s írtam neki, de Géza napokig nem válaszolt. S amikor már lemondtam róla, egyszer csak érkezett egy üzenet, hogy szívesen megismerne közelebbről, s akár találkozhatnánk személyesen is. Hosszas levelezés után, végül sor került egy találkozóra, de még korántsem voltam biztos benne, hogy én ezt akarom. Valószínűleg ezt Géza is érezhette, így aztán hetekig nem jelentkezett, később azt mondta, hogy félt attól, hogy van egy lányom és hogy Budapesten lakom. Újabb leveleket és telefonokat váltottunk, amelyeket újabb találkozások követtek. Egy alkalommal Gézu egy hatalmas vörös virágcsokorral jelent meg, így akarta értésemre adni, hogy ő ettől a kapcsolattól többet szeretne. Nem kellett sokat győzködnie, akkor már én is biztos voltam az érzéseimben. Sokáig csak hétvégente találkoztunk, majd állást keresett és kapott a fővárosban, összeköltöztünk, s a lányom is nagyon megkedvelte új szerelmemet, így aztán ma már hárman együtt vagyunk nagyon boldogok.

Nagyon boldogok vagyunk, hogy egymásra találtunk ezen az oldalon. Mindketten sokszor és sokféleképpen kerestük már a társunkat, de amíg nem regisztráltunk ezen az oldalon addig egyikünknek sem sikerült. Mindketten olyan kapcsolatokba futottunk bele, ahol nem találtuk a helyünket. Így 35 és 37 évesen már fontos szempont volt, hogy olyan társat keressünk magunk mellé, akivel hosszú távra tervezünk kapcsolatot, s akár családot. Pisti kicsit konzervatív gondolkodású, ő mindennek megadta a módját. Először csak levelek, aztán telefonok, majd egy találkozás, aztán még egy, s még számtalan, de hosszú ideig semmi komoly nem történt közöttünk. Már kezdtem úgy érezni, hogy talán mégsem akar semmi komolyat, míg nem egy holdfényes nyári estén felsétáltunk a Citadellához, és ott őszintén elmondta, hogy mindig olyan nőre vágyott, amilyen én vagyok. Már amikor először nézte meg az oldalamat, megfogta az a gondolat, amit oda írtam, miszerint az életünk attól lesz szép, ha a hétköznapjaikban van kit kézen fogni, s megmászni vele a világ legmeredekebb hegyét. S ez annyira találó volt, hogy ott a város fényeiben gyönyörködve tudtuk, hogy már nem tudjuk egymás nélkül elképzelni az életünk. Tavaly nyáron összeházasodtunk, s most várjuk első gyermekünk Csenge érkezését. Boldogságunk egy olyan földöntúli érzés mindkettőnk számára, hogy mindenkinek csak sok sikert és kitartást tudunk kívánni ahhoz, hogy ezen az oldalon megtalálja a párját. Látjátok, nekünk is sikerült!

Először is azzal szeretném kezdeni, hogy ez azon ritka pillanatok egyike, amikor egy férfi meséli el, hogyan találta meg nektek köszönhetően a világ legjobb feleségét. Ezt most azért teszem, hogy mindenki lássa, mindig lehet újra kezdeni, ahogy én is tettem. A történetem talán másnak is ismerős lehet, ezért csak röviden mesélem el. A lényeg, hogy egy szép napon arra mentem haza az egész napos robotból, hogy a feleségem összecsomagolta a holmiját és elmentem. Ez volt az első sokk, a második pedig, hogy otthagyta a hat és nyolc éves gyermekeit. Padlót fogtam, hiszen én mindig is szerettem, s minden megtettem volna, hogy megmentsem a házasságunkat. De ezt már csak én akartam, a feleségem nem. Így végül elváltunk, s mivel a feleségemnek nem volt munkája ezért a bíróság a gyerekeket nekem ítélte. 2 évig gondolni sem akartam egyetlen nőre sem, tisztességben neveltem a gyerekeimet, de látszott rajtuk, hogy szükség van egy anyára, így eldöntöttem, hogy új életet kezdek. Mivel társaságba nem jártam, ezért úgy döntöttem, hogy az interneten próbáltam társat keresni magamnak. Regisztráltam az oldalra, és keresgéltem. Számtalan levélváltás után, és felesleges találkozót követően találtam rá Klárira, aki már az első alkalommal kellemes benyomást tett rám. A második randevún már kiöntöttem neki a lelkem, elmeséltem az egész életem, s amíg azt hittem, hogy az én életemnél nem lehet rosszabb, kiderült, hogy Klári helyzete sem volt irigylésre méltó. Ő is elvált, s neki is van két gyereke, akiket egyedül nevel. Az éjszakába nyúló beszélgetést követően, teljesen felszabadultam, s tudtam, hogy újra találkoznom kell Klárival. S így is lett. Fél éve költöztünk össze, s a gyerekeink is jól kijönnek egymással. Hosszú idő után újra boldogok vagyunk! Köszönjük!

A fiatalok most biztosan azt gondolják, hogy a magunk korabeli emberek, már nem ismerkednek, főleg nem az interneten. Pedig ez nagy tévedés, erre élő példa a mi egymásra találásunk. Persze először egyikőnk sem gondolt komoly kapcsolatra, főként csak ismerkedés, a szabadidő közös eltöltésére kerestünk mindketten partnert. Lassan nyugdíjba megyünk, s mivel az életünk nagy részét munkával töltöttük, s ennek áldoztunk fel mindent, éppen ideje, hogy egy kicsit magunkkal is törődjük. Ez máris egy közös alapja volt a kettőnk megismerkedésének. Az évek alatt mindketten saját egzisztenciát teremtettünk, s nem jutott időnk a családalapításra, viszont közel a hatvanhoz az ember vágyik egy társra. Már nem a közös jövő megteremtése a cél, hanem a még hátralévő évek boldog és örömteli eltöltése. Józsival rengeteget utazunk, kirándulunk, nagyokat kávézunk együtt, s kicsit úgy érezzük, hogy most éljük meg azt, amit fiatalabb korunkba nem éltünk meg. Nagyokat nevetgélünk azon, amikor elmeséljük a baráti körünkben, hogy az interneten ismerkedtünk össze, s olyankor az összes korunkbeli tágra nyílt szemekkel bámul ránk, mintha valami földön kívüli bolygóról pottyantottak volna minket ide. Ez az oldal fantasztikus, ezért bátorítunk mindenkit, hogy bátran ismerkedjen másokkal, még ennyi idős fejjel is, hiszen itt biztosan megtalálja az ember a párját, mert ha nekünk sikerült, akkor másoknak is.

62 éves vagyok, 10 éve rokkant nyugdíjas. Egy hosszadalmas betegségnek köszönhetően kényszerültem nyugdíjba, pont akkor, amikor 30 évnyi házasság után a férjemet is eltemettem. Van két fiam, s három unokám, s nekik köszönhetem, hogy új társra találtam ennek az oldalnak köszönhetően. Én már öreg vagyok ehhez az internet dologhoz, s a fiam segített abban, hogy itt ismerkedjem. Az egyik legfontosabb szempont a keresés során az volt, hogy közel lakjon a lakóhelyemhez, mivel a betegségem okán nehezen tudok közlekedni. Nagyon tetszett a távolság szerinti kereső, így csak olyan férfiakkal vettem fel a kapcsolatot, akit az otthonom melletti tíz kilométeres körzetben laknak. Így találtam rá Sándorra, aki szintén nyugdíjas, s nagyon megértő ember. Meséltem neki a betegségemről, így eljött meglátogatni. Talpig úriemberről lévén szó, virággal kedveskedett, én pedig vendégül láttam egy finom ebédre. Hosszas beszélgetés után kiderült, hogy neki is vannak gyermekei, s hat unokája, aki nagyon messze laknak tőle, ezért is örülnek , hogy a nagypapa a környékbeli településeken keres magának társat. Sándor rendszeresen eljön meglátogatni, segít a kert körüli munkákban, én pedig finom ebédekkel, süteményekkel és kedvességgel hálálom meg neki a fáradozásait. Igazi társra találtam benne öreg napjaimra.

2008. áprilisában regisztráltam az oldalra. Felvilágosult és modern anya, valamint nagyanyaként, úgy gondoltam nem vagyok még annyira öreg, hogy ne ismerkedhetnék én is az interneten. Pedig már elmúltam hatvan, s a koromról legyen is elég ennyi! A nagyobbik lányom megmutatta, hogy is kell ezt a társkeresős dolgot kezelni, így aztán egy szép nap úgy döntöttem, most aztán keresek magamnak egy tökéletes, udvarias, megnyerő modorú, modern gondolkodású, s mindenekelőtt jóképű férfit a saját korosztályomban. Nem is gondoltam, hogy ennyi facér hímnemű keres magának társat ilyen formában. Két férfit találtam elsőre szimpatikusnak, az egyik Imre volt, s hát mindjárt két vasat is tartottam a tűzbe, mivel mindkét férfivel felvettem a kapcsolatot. Imre fehér rózsával érkezett az első randevúra, udvariasan lesegítette a kabátomat, miután meghívott egy elegáns cukrászdába. Mindenféléről beszélgettünk, s már elsőre megfogott, hogy van humorérzéke, s tetszik neki, hogy ilyen fiatalos és laza a gondolkodásom. Következő szombaton újra találkoztunk, elmentünk a Széchényi fürdőbe, sétáltunk a Hősök terén, és elmeséltük egymásnak az életünk történetét. Kedvesen megfogta a kezemet, kezet csókolt, s azt mondta, lehetne, hogy jövő szombaton újra velem, ugyanitt? Azóta minden szombaton, velem, újra, ugyanott, s van, hogy már hétköznapokon is. Köszönöm szépen, hogy elmesélhettem mindezt a párkeresők számára, mint egy sikertörténetként.