Zsigmond Tibor:


Szív

Szeretni valakit,
Vagy csak szeretve lenni?
Ha a szívünkkel játszunk
Úgysem nyerhet senki.

Tartsuk meg magunknak,
Dobogjon csak nekünk,
Hátha attól mégis
Boldogabbak leszünk.

Vagy adjuk oda másnak,
Hogy darabokra törje,
Hogy a darabokból újra,
Egy szívet rakjuk össze.

Vagy amit akarunk,
Csak legyen újra egyben.
Hadd higgyük azt,
Hogy megint minden rendben!

Majdcsak jó lesz így is.
Hát! ...ha nincs mit tenni.
Szeretni könnyebb,
Mint szeretve lenni!

Schrenk Éva:
Fordulópont

Megláttalak, s felfordult a világ.
Értelmet nyert minden kicsiny virág.
Halántékom vágytól lüktetett.
Szemed sugarakban fürdetett.

Felvidultak bennem az atomok.
Nem éreztem többé, hogy haldoklok.
Mosolyod a messzeségbe ragadott.
Utamon csillag világított.

Most már természetes, hogy vagy nekem,
lépteid száz közül is megismerem.
S ha jönnél bújva, súgva, rettenetben,
eggyé válhatnánk őrült szerelemben.

Palercsík László - A Lélek fénye...

Rejtett fény vagy a lelkem legmélyén,
Hulló csillag a szívem közepén.
Ragyogj fel bennem, mint egy tiszta fény,
Tarts még életben, mint egy szép remény!

Bennem élsz, mint az utolsó remény,
Elvakít már, ez a végtelen fény,
Felemel, magával visz, leterít,
De lelkem belőled erőt merít.

Úgy indulsz el, hogy mindig visszatérsz,
Örökre a fénnyel lelkemben élsz.
Lelked fénye simogat, ölelget,
A testednek melege melenget.

Már úgy élsz bennem, mint egy hulló fény,
Szívemben futó, szerelem örvény,
Lelkemben viaskodó lélekfény,
Mint létemben élő, örök remény.

Most találtam...


Miért írjak verset,
ha veled lehetek?
Csak azért,
hogy az időt cifrázzam
és szaporítsam a szót?
Kézbe kapom inkább a Napot,
mint a kugligolyót,
s a láthatár erdeit
döngetem a kedvedért
halomba egyrakásra.

Miért írjak verset,
ha veled lehetek?
Szebb a te melled, mint
a legváratlanabb hasonlatok,
és a szád, mint
a legmeztelenebb rím.
Nyár van, kézfejed éget,
mint a nagyítóüveg,
a hasadtól meg átforrósodik
a tóparti homok.

Madarak járnak feléd,
s vonatok.
Egy-egy pillanatra,
ha fölöltöztet a füst,
szemem kapkodva levetkőztet.
Nem is tudom,
miért akarlak folyton látni?
Ha nádas volnál: a nádast nézném,
s ha föld: a földet./Csoóri Sándor/

"ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón"
Verlaine: Őszi chanson
ez gyakran eszembe jut. bocsi, ha nem pontos, fejből írtam, és nem is tudok csak ennyit belőle

Esti mese.
(Mai mese.)

Palackban az öreg Dzsinn.
Legurít, egy-két Gint.
Kérésekkel halmozd el.
Kérésedre így felel.

Repülőgép? Űrhajó?
Minden rendben. Ha fű, ha jó.
Minden mi kézzel fogható.
Itt minden megadható.

Égígérő pálmafák?
Hol a hold, a nappal együtt jár?
Miniatűr mennyország?
Megálmodott valóság.

Pénzért veheted a szerelmet.
Formázhatód, tested.
És a végén az is megeshet.
Hogy csak ön magadat kerested.

De senki se kérdi az öreg Dzsinnt.
Vajon ő mit szeretne?
Elmenne innen, valahova.
De nagyon, de nagyon mesze.

Ahol nem zavarnák, álmodozok.
Tán a világ közepén.
Egy házi sárkányt, egy kicsike bárkán.
A szerelem tengerén.

Bella István: Esti ima

Ha nem alszol velem,
meghalok, úgy hiszem,
le se hunyom szemem,
elfog a félelem,
oly csönd, oly jégverem-
nagy csönd lesz hirtelen,
hogy azt is hihetem,
megállott a szívem,
s valaki végtelen
szem néz rám hidegen
és rezzenéstelen,
és csak a Nem, a Nem,
folyik át hűvösen,
hidegen eremen,
a semmit nézdelem,
nézem a semmiben,
ahogy valamisen
néz a valamiben
valami semmisem,
hát ne hagyj énvelem,
aludj mindig velem,
életem életű
életem élete,
Egyetlen Kérelem,
ébredj mindig velem

József Attila. Óda
Kattints ide!

Derzsi Sándor :
MIKOR AZ EMBER SZEMBENÉZ


Mikor az ember szembenéz
A múlttal, ami elszaladt
Nézi, hogy mit tett ezalatt
Nézi, hogy mennyit ér a tett
Kérdi, hogy végre béke lett
S feleli, semmi az egész
Egy nappal több múlt el az életünkből
Egy hírrel több újság van a világon
Köszöntsük őt, ki a mai nap tűnt fel
Az élők közt, hogy több legyen az álom
Hogy legyen, aki ránk emlékezik
Sóhajtson egyet, s álmodjon megint
Mikor a múlttal szembenéz
S látja, hogy semmi az egész

Kányádi Sándor:
Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe, hitbe, kedvbe,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke.
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe!

Sík Sándor
A titok

Versenyen kívül

Reményik Sándor
Istenarc

Dsida Jenő
Hajnali kövek

Közeleg az emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ő az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petróleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog
az örök építők acélos vidámsága.
Ő megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sírunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.

Dsida Jenő

1929

Szentmihályi Szabó Péter: Térdre magyar!
Kattints ide!

Reményik Sándor: Szól a cenzor
Kattints ide!

Reményik Sándor: Nagy Magyar télben
Kattints ide!

Felnőttként egyszer ezt megtanultam csak úgy passzióból, m teccett:

Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn

Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmúlt s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.

Reményik Sándor - Nagy magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.

Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh'se volt ily szükség a lángotokra!

Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!

Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh'se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba..!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!

1919. február