Csatolt kép:

---

Nyugalom, megint ilyen lesz.

Csatolt kép:

---

...

[url=[/url]

Reggel és este a hátsó teraszon az ezüstfűz virágának illata mindent beborít. Édes, buja és nehéz illat. Társul hozzá szomszéd Jutka bodzájának bokra, a jezsámenem, az utcáról az akác. Nyílik a pünkösdi rózsa. Virágot nyitott a futórózsa is. Ismerőseim kérdezik, ugye szép a kerted? Rendben van a kertem, mert bal kézzel sok mindent megcsináltam, de máskor virágosabb ilyenkor. Nőnek a saját virágpalántáim, nem sokára el is ültethetem. Majd kárpótolnak ezért az áprilisért, májusért.

Ma spenótot szedtem délután. Tudom, sokan vannak, akik szeretik. Én is. Nagyon. A napokban vetem el az újzélandit, ami egész őszig ellátja a konyhát.

Csőposta. Nem. Nem hagyom magam. Nem érdekel. Van, ami állapot és nem érdem. Senkinél nincs a bölcsek köve. Tegnap írtam valamit Szabó Dezsőről. Ehhez tartom magam.

Megvan.
A jobb kezem.
Teljes életnagyságban.
Kicsit merev, kicsit béna.
Alapvetően működik.
A törés felett a kisujjam viszont olyan, mintha egynapos vízi hulla kisujja lenne.
Állítólag életre kel ez is.
Teszek érte mindenképpen.

Ősszel még egy metszés.
Kiveszik a drótot.
Láttam a röntgenfelvételen.
Elképzelni sem tudtam, hogy' néz ki...
Nagyon kis helyes.

Ma találtam egy utat. Elmegyek, ha a sarjak vállalják a vacsoráztatást. Tudod, nálam sok minden bizonytalan. Azonban egy biztos: a kutyák vacsorája. Holnapra kértem visszajelzést. Megrendelem, ha pozitív a válaszuk. Jót tenne ez az utazás. Kiszellőztetném a fejem.

Holnap fodrász.
Ez határozottan jót tesz nekem.

Jelentés az Invalidus fedélzetéről - 6

Szép jóestét Mindenkinek, Ismertnek és Ismeretlennek!

Mögöttem az ötödik hét és az Indiai óceán is.
Ez itt már a Mare Mediterraneo, s azon belül a Mare Adriatico. Látom Ragusa fényeit, a kikötő mellett ott a Hotel Petka. Vár a Jadran. Andrea átvisz Zárába, onnét hat-hét óra Budapest, s máris mehetek a Merényi hospitálba.

Legmerészebb álmaim arról szólnak, hogy holnap megszabadulok a senkitől sem kért, fehér mandzsettámtól.
Végre.

Ezt az utolsó hetet nagyon toprongyos lélekkel csináltam végig.
Teljes apátiával.
Igyekeztem kitérni, hogy ne sértsek.
Nem biztos, hogy sikerült. (Ma hallottam Szabó Dezsőről, mindenkit megsértett, hogy ő maga megsértődhessen. Fel is kaptam a fejem, milyen ismerős ez a viselkedés! Honnan is?)

Csütörtökön Pamacs átesett a műtéten. Neki hét nap van még tölcséres állapotban. Aztán jön a varratszedés. Reméljük az udvarban is helyre áll a rend. Meg a béke.

Rengeteg tennivaló vár rám és tudom, vissza kell fognom magamat.
Időbe telik, hogy rendbe jöjjön a mancsom.

Nincs más hátra, csak előre!
Határtalan türelemmel.

[url=[/url]

[url=[/url]

[url=[/url]

EGY GYÖNGYSZEM

"Bemutatkozás
Azt a NŐT keresem aki hűséges, odaadó, azon túl, hogy gyermekszerető és családcentrikus,
erotikus, szenvedélyes, a szexualitást örömként megélő, élettel teli, csinos, nőies,
mosolygós, vidám és pörgős, ha kell tud komoly és elegáns lenni, ha kell laza,
szellemi partnerként is helytálló, pozitív beállítottságú, toleráns, kedves, aranyos,
őszinte, segítőkész, sokszínű és sokoldalú, okos, talpraesett. Szeret és tud sütni, főzni.
Lelkileg megbízható, nem hisztis, nem kalandvágyó, sok mindenre nyitott, önálló akarattal és
egzisztenciával rendelkező, olyan aki küzd a boldogságért!

Ideális jelölt leírása
legyen őszinte, független, monogám, becsületes és szeretni tudó ...
fogadjon el olyannak, amilyen vagyok kivül s belül egyaránt ...
ne akarjon megváltoztatni, kialakult egyéniség vagyok már és az a véleményem,
hogy a boldogság a szellemi, lelki és fizikai összhangon is múlik ...
jaaa, no és persze mindkét fél kell hozzá folyamatosan!"

Egyébként mi történt?
Nagyon nehezen tudtam az oldalra feljönni.

[url=[/url]

Ilyen, olyan, amolyan kamaszkoromban, látván a pajdagógosz unott naplólapozását, úgy döntöttem, kizárólag Aba Abádhoz megyek majd egykor feleségül. Ott a napló közepén az mm-mel nem volt jó. Az a fránya pajdagógosz átlapozott az Ámann ikreken, csak lapozott, csak lapozott. A végére nem volt kíváncsi sohasem, megállt a közepén és ott mazsolázott. A helyettesítő tanároknak kifejezetten a napló közepe volt a mániájuk. A helyettesítés sokszor esetleges volt. A felkészültségem, különösen hét elején, esetenként hagyott maga után némi kívánnivalót. (Ha észbe kaptam időben, akkor exkuzáltam magam, ha nem, akkor akadt valamilyen érdekfeszítő probléma, amit felvetettem és alaposan kibeszélhettük.) A faiskolában anno, tanulócsoportonként, katalógus alapján várták el a delikvenst kollokválni. Különösen az utolsó vizsgáknál kellett valami furmányosat bevetni, hogy mielőbb elindulhassak a városomhoz, oda a Mecsek déli lejtőihez. Ekkor már határozott volt a szándék: Aba Abád lesz a férjem! Legalább a gyerekeim ne kényszerüljenek egykor ilyen játékokra.
Az ilyen, olyan, amolyan kamaszkorom álma elillant, mert jött V.A. Puff neki, majdnem a napló vége! A gyerekeink már meséltek arról (és Ő is), jó hely az. (Megjegyzem, levelezőn már nem volt ilyen alfabetikus marhaság, reggelenként az első öt között ott sorakoztam és általában harmadikként sorra is kerültem. Legszívesebben elsőként mentem volna, de mindig volt valakinek, valamilyen elhalaszthatatlan dolga, ami miatt.)
Miért emlékezem?
Hát a proccos ex libris miatt!
Egyesültünk mindenféle módon. A könyveinket is egyesítettük. Előkerültek a duplikátok. No, kiétől szabadultunk meg? Nyertél. Némelyik könyvemet különösen sajnáltam, de vettünk helyette másikat. Aztán gyarapodtunk. Könyvekben is. A duplikátok újra gondot okoztak még ekkor is. Képesek voltunk mindketten ugyanazt a könyvet megvenni. Nem véletlenül házasodtunk össze. Jött az egyezség. Duplikátok kiszűrve. (Azért van még néhány.)
A gyarapodásról annyit, hogy talán a költözéseink java a könyvek miatt is történt. Általában az lett a vége, hogy feszegették a lakás kiterjedését. Nem beszélve a nyitott polcokról, a por allergiáról, a takarítás gyakoriságáról. Jött a nagy álom megvalósulás úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt. ZÁRT KÖNYVSZEKRÉNY! NAGY! Baromi randa lett. Az asztalos meg is sértődött. Most is felmerül évenként a gondolat bennem, talán az ajtókat ki kellene cserélnem rajta. Tudom, már így marad. Vejem beleszólt a tervezésébe, ne legyen egysíkú a felület, meg a lezárás se. Az olyan banális. A végeredmény meg randa. Maradt szabad polc is. Bőven. Az előszobában, az ebédlőben, a hálóban. A sarokszoba egy ideig mentesült, leányunk elköltözése és az unokák egy-két éves kora között. Most unokáim mesekönyvei sorakoznak a játékpolcon. (A fürdő és a konyha megúszta. A tálalószekrény nem.)
Költözések és dobozolások. Örkény sajnos nem ismert bennünket. Kár. Lett volna miről írnia. Azóta világhírűek lennénk.
Tematikus elrendezés, nemzetek szerint alfabetikus rendben. Szépirodalom (külön a líra, külön az epika, külön a dráma), szakirodalom, ismeretterjesztő irodalom, kézikönyvek, útikönyvek, térképek és atlaszok garmadái, sci-fik, krimik, lektűrök, bestsellerek, ponyvák, folyóiratok. Időnként egy remekbeszabott, gyönyörű kiadás. Mindig elfelejtettem, honnét vettem le egyet-egyet. Örökös szemrehányás emiatt. Valóban nem unatkoztunk egymás mellett. A rend és a rendetlenség. Ki, miben. Most egy-egy kilógó papírlap a levett könyv helyett, nincs már, aki visszapakoljon utánam. Magamnak kell figyelnem. Nem mindig sikerül.
Előbb munkanélküliség, aztán betegség, kirángatások, megrázások, valós- és kényszervállalkozások. Ennek megfelelően előbb a videók katalogizálása. (Itt lapul az íróasztal fiókjában a filmkatalógus. Külön színnel a rendező, az operatőr, a forgatókönyvíró, a zeneszerző, az eredeti és a fordított cím.) A videókba már bele se merek nézni. Félek, nem találnék rajtuk semmit. Majd magnószalagok, kazetták, lemezek, CD-ék, DVD-ék. A könyvek katalógusa álom maradt. Helyette jött az ex libris. (Meg külön egy számozó herkentyű.) Megértettem. Gondoltam, három betűből milyen csodálatos lenne. Nem kell az emm-et ismételni. Nem úgy van az! Két betű lett. VA. Gömbölyűen, lágyan összesimulva. Nem gond, legyen az ember nagyvonalú. Tartott a nagyvonalúság Máraiig. Krúdynál már tombolt a kicsinyességem. Esterházy! Nem is olvasod! Szélhámosnak tartod! Hoztam! Vettem! Kaptam! Az enyém! Csak az enyém! Szabó Magda, Austen, egye fene, tényleg közös. A többi is. Miért?
Leányom ebben az időben rákapott az ajánlásokra. (Írtam már, szeretem az ajánlásait. Magam ilyennel ritkán éltem, most megteszem én is. A tulajdonos kizárólagossága miatt. A szándék miatt.)
Ex libris vignetták ezrei lapulnak az íróasztal fiókjában. Nem fogom folytatni. Ezek a könyvek kétfelé mennek majd egyszer. Lesz is belőle jó nagy balhé. Ezen már sokat nevettünk.
Tanulság?
Mihamarabb megvalósítani azt a proccos ex librist. Még időben. A kizárólagosság miat

Cirrocumulus?
Itt most stratusok vannak az égbolton.

Már a törzsi fűszoknya is gyanús volt.

Igaz, Möszjő (N-től M-ig) említett valami hímnős tényt.
Jelzem és nincs jelentősége, a virágok többsége is hímnős (igaz, van ott valami bibe és porzó, mégis mindegyik külön univerzum).
A csigák!
Meg a földigiliszták.
Valami dereng még régtől...
A csigák hímnősek.
Gyakorlati tapasztalat, valamint biológiai tény, mindig egy másikkal kevernek.
Maga magával nem megy egyiküknek sem.

Kis csacsi.

Jó a játék?

Egy hónappal ezelőtt ilyenkor már visszavittek a kórterembe az összedrótozott kezemmel, nem ihattam és nem kelhettem fel. Kicsit furán néztek rám, milyen kívánságok az ilyen kívánságok. Nem vitatkoztam senkivel, igenis! és elaludtam. Aludtam hajnali ötig.
Még egy hét és leszedik a mandzsettámat!
Nagyon várom!

Nem álmodom, illetve nem emlékszem az álmaimra. Miért van ez? Nagyon ritkán, félálomban, időnként felriadok egy hangtól, egy mozdulattól. Ez az összes álomképem. Olyankor mindig történik valami a környezetemben. Elmegy valaki. Véglegesen elmegy. Ezért nem is szeretek álmodni.
Aludni viszont szeretek.
Nagyon mélyen alszom.

Tegnap határozott szándékkal tv-t néztem. A Good Woman ment az 1-esen. Oscart szívesen olvasom. A film is tetszett. Hát, innét jött Amalfi. Meg 1990-ből. Leányom a Face-n Dugi otokot emlegette a napokban. Ma nagyot nosztalgiáztunk. A fiúk Rómáról és Firenzéről kérdeznek egyfolytában. Andrisnak határozott elképzelése van, hogy mit szeretne látni. Ádámot a fagyi milyensége jobban izgatja.

Vejem szerint Pamacs és Szilaj le van alázva ilyen bundátlan formában. A leány azt mondja, Szilajnak kisebb lett az arca, szófogadóbb és szelídebb. Jobban érzi, mit várnak el tőle. Fiam szerint nagyon durva az állat szépsége. Valóban szép. Alig várom, hogy lefényképezhessem és megmutathassam. Nem érzem, hogy alázottak lennének. Pamacsot egy időben rendszeresen bundátlanítottuk. Az elmúlt három nyáron meghagytam a szőrköntösét. Ő hagyja tépni a szőrét, vele könnyebb dolgom volt. Ráadásul jóval kisebb, mint a komondor. Szilaj valóban szófogadóbb lett. Ez a korának is köszönhető már. A szél még mindig megbolondítja. Ma reggel teljesen agyatlanul rohangált a kertben, az udvarban. Pamacsot, Bokszost egyaránt megkergette.

A szél megtépte a kertet.
Egy szemeteszsáknyi (120 literes a zsák) tűlevelet söpörtem össze ma reggel.
Hogy' cipelem ki holnap reggel a félkezemmel?
Még nem tudom...

Eső nem sok esett.
Ma este már újra öntöztem.
Végre kicserélte a vejem az eltört vízkonnektort.

Csőposta:
Szindbád három év után haza tért. (Csak a könyv, a DVD nem.)
Az Asimov is újra itt a polcon. Nem első kiadás. Második. Az itthon lévő harmadik. Duplán van meg. Tetszett a leányom replikája. Soha életében nem olvasott science fiction-t. Rend a lelke mindennek! (Egyszer majd el kell osztaniuk a könyveket. Hetekig fog tartani.)
A ma esti mese A rézhegyek királynőjéből hangzott el.


[url=[/url]

[url=[/url]

Csatolt kép:

---

Amalfiban szeretnék most lenni...

- A támfalból kilógó vasdarabra valaki, valamikor rárakott egy fejetlen játék babát. A vonat lassan döcög be a Délibe, már elhagytuk az alagutat, a baloldali támfalon évek óta ott van ez a baba. Sokszor láttam már. Mindig eszembe jut róla a rendíthetetlen ólomkatona meséje. Ő itt egy baba volt. Most csupasz. Pőre és fejetlen. -

Nem a boldogságkeresés szándékával jöttem ide. Nem hittem sohasem és nem hiszem most sem, hogy a szerelem kereshető, található. Különösen nem virtuálisan. Sokszor leírtam, egy ember nem a kép, nem adatok halmaza, nem a bemutatkozó szöveg sutasága, nem a vágyálmok felsorolása. Értetlenül állok, mikor a szerelemről beszél, ír az ittlévő társkereső. Nem zárom ki a lehetőségét, csak a valószínűsége csekélyke.
Nagyon.
Akivel valóban előfordult, legyen boldog vele és vigyázzon rá.
Nagyon.
Még jobban.
Annál is jobban.

Előfordulhat megkeresés, levelezés, beszélgetés, szimpátia, találkozás, ifjabbaknál egy-egy jó éjszaka, ami több hetet/hónapot is kibír. Egyik sem szerelem, csak lehetőség. Lehetőség a talánra. Ez kevés a megismerésre, a megkedvelésre, az odafordulásra. Ezek ugyanis időigényes folyamatok. Tudom, az idő kevés. Mégis, a társkeresésre időt kell áldozni. Másként nem lehet.

Olvasom a bemutatkozókat.
Mennyi klisé, mennyi közhely és mennyi nemlegesség. Deklarációk. Manifesztumok. Időnként megállít egy-egy mondat, egy-egy gondolat. Talán... Előbújik a kisördög, a kétség. Rosszak a tapasztalatok. Meg aztán ott lenn még vár az ideális jelölt leírása, illetve annak paraméterei.
Jön az adatlap. Különösen érdekes. Úgy gondolom, itt már látok valamit a valóságból. Ó, nem! Életkor, magasság, súly, alkat. A weblap sok mindent elbír. A nyilvánvalóságnak ellentmondó tényeket is. Családi állapot. Jobb nem is említeni. Iskolai végzettség, foglalkozás. No, ez az! Ez is nagy kedvencem! Különösen a bemutatkozás tükrében.

A kevesebb, talán több lenne.
Főleg őszintébb, közelítő a valósághoz.
Sok az adat.
Túlságosan sok.
Lehetőséget ad a valótlanságra.

A jelölt.
Ez nehéz dió, nehezebb, mint a bemutatkozás. Egynehány hollywoodi cukros-mázas, mézes-giccses filmforgatókönyvre bőségesen elég hiábavalóság páratlan gyűjteménye. Ritkán akad kivétel. Akad két lábon álló, járó ember is.

Tudom, azt hiszed, savanyú a szőlő.
Nem.
Nem a szőlő savanyú.
Aki élt már hosszabb kapcsolatban, házasságban, az pontosan tudja, mit jelent az együttélés. Ismeri annak hétköznapi oldalát is. A hét áll öt munkanapból, egy pihenő napból és egy ünnepnapból. Az öt munkanapot végig kell gürcölni. Nem könnyű. Sosem volt az, mostanság pedig különösen nem az. Nem beszélve a gyerekekről. Ez azonban külön téma. Most nem tartozik ide. Tudod, az együttéléshez kell egy hely is. Leginkább egy lakás. A lakásba kell elektromos áram, víz, csatorna, fűtés, manapság nyáron hűtés. Ennek ára van. Ki kell fizetni. Kellenek bútorok, háztartási gépek, különböző felszerelések, szerelvények konyhába, fürdőszobába. Ezeket meg kell vásárolni. Időnként tönkremennek, ki kell cserélni. Naponta fel kell öltözni, valamilyen módon munkába járni. Mondjam még? Ja, igen enni is kell.

- A támfalból kilógó vasdarabra valaki, valamikor rárakott egy fejetlen játék babát. A vonat lassan döcög be a Délibe, már elhagytuk az alagutat, a baloldali támfalon évek óta ott van ez a baba. Sokszor láttam már. Mindig eszembe jut róla a rendíthetetlen ólomkatona meséje. Ő itt egy baba volt. Most csupasz. Pőre és fejetlen. -

Nézzük a baba fejét.
Mert valaha az is volt.
Nem baba a baba fej nélkül.

Mert az élet igen is több mint, amiről eddig írtam. Semmit nem ér öröm, szerelem, szeretet, siker, kikapcsolódás, szórakozás és boldogság nélkül. Társ nélkül.
Azt kellene tudomásul venni, hogy összetartozik az érzelmi, értelmi és fizikai feltétel a létezéshez. Meg kellene keresni és találni ezek összhangját.

Mindenki, aki feljön erre a weblapra, kirakja magát a kirakatba (én is), árulja magát (én is). Van, aki a pőre, fejetlen babát mutatja, s van, aki a baba fejét.
Ez így nem jó.
Nagyon nem jó.
Kifejezetten rossz.

Egy fiatal, kedves, ismerősömtől hozom: "Néha érdemes szünetet tartani a boldogságkeresésben és egyszerűen boldognak lenni."

Ne kérdezd, kitől van.
Nem tudom.

Ma megajándékoztam magam két törperózsikával, egy lazacrózsaszínűvel és egy fehérrel. Nagyon szépségesek. Kiültetem a kertbe ezeket a rózsikákat, mert elfagyott két tő a télen. Keresek egy sötét bordót is majd, az előző tavaly tavasszal pusztult el valamiért.

Szilaj az egésznapi intenzív döglés után megkezdte a szolgálatot. Ide-oda rohangál és ugatérozik. Így demonstrálja, megérdemelte a vacsoráját. Napközben hol saját óljában, hol Bokszos óljában tengette nehéz életét. (Pamacséba nem fér be.) Legkomolyabb tevékenysége ismét az volt, hogy a bal mellső mancsát, illetve a jobb első mancsát kilógatta az ólak nyílásán. Időnként napozott egyet-egyet az első és a hátsó teraszon. Most a rigók sem rebbenthetik meg szárnyaikat, mert zavarják a felségterület teljes nyugalmát. Kuss, mindennek és mindenkinek! (Én is lábujjhegyen írom a blogot.)
Jut eszembe, a rigók elzavarták a gerléket a tiszafáról. Őszintén örülök neki. A gerlék mindent összepiszkítanak.

Komoly erőfeszítéssel megtartóztattam magam. Nem vágtam le a füvet. Fiam kellően díjazta a döntésem. Ígéretet tett arra, hogy vasárnap lefinyózza. A visszalévő másfél hetet ki kell bírni.
Semmi kihívás.
Semmi finyózás.
Semmi ugri-bugri.
Ezért nincs ismerkedés sem. (Ez utóbbi egyértelműen következik az előzőekből.)
Nem?
Tiszta sor.
Mindent meg lehet magyarázni.

A délelőtt egy részét leányommal töltöttem és Domonkossal. Leányom ismét megörvendeztetett. Egy Pilinszky verssel, amit mindig szerettem és egy naplóbejegyzéssel. Ez utóbbit meg is osztottam a Face-n (miután fiam már előttem megtette). A könyvről írt, amelyen dolgozott. Jó volt olvasni.

Daniló bácsi mellé gondoltam, megkeresem Carey anyó csirkéit is. Róluk tegnap megfeledkeztem. Egyetlenegy Dékány András könyvet sem találtam itthon. (Vajon rosszul emlékszem és a gyerekeim könyvtárból vették ki ezeket a könyveket? Vagy már elvitték, mint ahogy a mesekönyveket is? Nem tudom. Arra emlékszem, hogy osztozkodtak. Licitáltak a könyvekre a fiam elköltözésénél.) Milyen jó volt annak idején olvasni, majd a gyerekekkel újra. A dalmát városokban felidézni a történeteket, hallgatni a vihar-fecskék hangját, nézni a régi hajókat, találgatni, melyik lehetett a Jadran. Most az unokáim következnek. Velük olvasom újra.

Nem kerülhetem meg. Írnom kell Pamacsomról is. Remélem, tudunk segíteni rajta és kap még időt. Tudom, meddig él egy kutya. Pamacs mégis kivételes. A férjem németjuhászt szeretett volna. Kátyát, az elsőt ellopták. Roxán, a második beltenyészeti minimum volt és négy évet élt. Bokszost is németjuhásznak vette. Bokszos több mint németjuhász. Pamacs Roxán mellé került. Az én kérésemre, de a leányom kutyájaként. Nagy páros volt ez a két jószág együtt. Roxán és Bokszos között volt Berta, az előző komondor. Gyomorcsavarodás vitte el. Pamacs nevelte a kutyáink többségét. Mindig első volt a rangsorban. Rendet tartott. Szigorú rendet. Folyamatosan vigyázott/vigyáz a gyerekekre. (A kétéves András egyszer végre megfoghatta Bokszos szép, zászlós farkát. A lélegzetem állt el, amikor megláttam. Azonban azt is láttam, hogy Pamacs merőlegesen áll Bokszos oldalára és fegyelmezi. Bokszos nem mozdulhatott ebből a szorításból.) Most sokat van mellettem. Ma együtt voltunk a kertben. Még én gyomláltam, ő ült a gyepen és figyelt. Kajánságot láttam a pofácskáján, ide most a Szilaj nem jöhet.
A nyomomban jár.
Sokszor kér simogatást.
Talán már gazdájának tekint?
Nem tudom...
És nem is ez a fontos.

Jelentés az Invalidus fedélzetéről - 5


Szép jóestét Mindenkinek, Ismertnek és Ismeretlennek!

Immáron negyedik hete hajózom az Invalidus fedélzetén, hátam mögött az Atlanti, a Csendes, előttem az Indiai óceán. Még másfél hét és behajózom Ragusa-ba, ahol várnak rám az uszkok kalózok a Jadrannal, Daniló bácsival és Andreaval. Reményeim szerint akkor megszabadulok a mandzsettámtól, amit sajnos a mai napig sem cseréltek le könnyű herkentyűre. Ellenben sikerült szereznem a jobb vállamba egy kötőszövet gyulladást. Rémséges fájdalommal. Ez volt az oka az elmúlt napok csendességének. Morcosan, morgósan nem akartam senkit sem terhelni, hisz' magam sem tudtam már elviselni becses személyemet. Gondoltam, nem terhelek másokat. Szívesen vettem volna a 279. bejegyzés videójából egy semmi dobozt. Nagyon vágytam utána. Helyette itt volt a saját gombolyagom, ami kellőképpen zsizsegett.

Szilajom kézcsóklábcsókhabcsókot küld minden hódolójának és sok-sok -ot a pofikájukra! Élvezi a tavaszi szelet bundátlanul a fején némi szőrrel. Múlt szombaton kezelésbe vette Brigi, a kutyakozmetikus. (Ezen a kutyakozmetikán jót szórakoztam, mert nem egy finom foglakozás, talpig kötényben, mindenféle ketyerékkel a kézben.) Ráadásul Szilaj nem nyugodt jószág. A szedálás sem sokat segített. Szerencsére idővel rájött a drágám, hogy nem rossz dolog, ha a kutyát megszabadítják a szőrétől. Meg kellett szabadítani, mert a farán nem engedte sohasem tépni, így összeállt a szőr, benemezesedett. Gyönyörű ez az állat szőr nélkül is. Nem agár vékonyságú, de karcsúbb egy német dognál. Majd lefényképezem és hozom őt, ha már gipsz nélkül leszek. Így bundátlanul a földművelést is abbahagyta.
Pamacs nyugtató nélkül csinálta végig a bundátlanítást, fejét a bal hónom alá dugta és csak tűrte, tűrte a nyírást. Szilaj szolidarított vele, az orrát odadugta Pamacs orrához és nagyon szerették egymást. A komondor azóta respektálja a pulit.
Sajnos szembe kell néznem Pamacs múlandóságával. Emlődaganata van. Jövő csütörtökön kés alá kerül. Gábor, az állatorvos ma az orra alatt azt morogta, hogy a pulik ezer évig is elélnek. Nem tudom, kit biztatott önmagát vagy engem? Tudja, Pamacs fontos nekem. Gábor 13 éve oltja, kezeli és gyógyítja is, ha kell. A puli kezes jószág, sosem hisztizett. Kedvelik egymást. Meglátjuk, mire megyünk majd mi, hárman.

Olvasom a blogokat, s az ittlétet egyetlen szóval jellemezhetem: eredménytelenség. Ez a korosztályomnál érthető, mert indokolja a férfi-nő arány, ami demográfiai tény. Nem értem a többi korosztálynál. A kíváncsiság senkiben sem működik? Csak a nyilvánvaló csúsztatás a reglapokon és a bizalmatlanság az emberekben? Hogy' is van ez JA-nál? "Engem sunyiságra oktat az erkölcs. (Rólad is ezt hiszem.)"?

Szomorú.

Nagyon.

Néztem az elmúlt napokban a 60-70 közötti férfiak reglapjait. Döbbenetes volt. Mintha nem tudnának semmit a korukról, az éveik számáról, az állapotukról. A kívánságaik valahol a felhők fölött járnak és hihetetlenül rózsaszínűek. Megállapítottam, nem ér veszteség, ha bármelyikük is kimarad az életemből.

[url=[/url]