GONDOLATOK
Vajon miért van az, hogy ha valaki valamit jól csinál, az bántja mások szemét?
Miért kell újítani, ha van egy jól bevált dolog?
Miért osztanak meg közösségeket, amelyek jól működnek?
Miért tudják egyesek elfeledni régi emlékeiket, barátaikat?
Miért van az, hogy ha valaki hatalmat kap, akkor más dimenzióban érzi magát és elfeled dolgokat, embereket?
Úgy gondolja mindent megtehet?
Egy darabig biztosan, aztán majd azon kapja magát, hogy távolságot tartanak tőle, s lassan már nem is fog számítani.
Egyedül marad, s kirekesztődik az emberek közül.
Miért kell eljutni idáig?
Miért nem gondolkodunk el, vajon megéri így?????
Gondolkodj!!!!

UGYE !!!
Ugye milyen boldog a szív, ha valaki szeretetével melegít, s ha kell nyújtsa a két kezét, bátorít, s a bajban is felsegít.
Ha van egy ilyen igaz barát, ki soha nem szegi meg a szavát, még ha kegyetlen is a világ ha kell... melletted mindig kiáll! Egy jó barát nem nagyítja a hibád. Egy jó barát szeretetével gyógyítja a másik fájdalmát. Egy jó barát a szívedbe lát, ha nem mondod is, hallja és érti a szenvedésed minden szavát. Legyen bár milyen hibád, nem kürtöli világgá, csak is szeretetével gyakorol kritikát, s szól, hogy vigyázz, mert fáj neki is ami neked fáj, s szerető gyengédséggel, féltőn, vigyázz rád! Egy jó barát a válladra borulhat, ha a baj nagy...Egy jó barát akkor is gyengéden átölel, minden jóval, igaz szóval, segít és bátorít, ha kell. S ha a baj szorít, nincs elfoglalva...mert egyedül csak Te vagy a dolga ha érzi, hogy nélküle a barátja össze omolna. Egy jó barát, mindig megbocsát, nem keresi a maga igazát, megosztja veled örömét bánatát. Ilyen, egy igazi, lelki jó barát! Soha nem követel csak ád, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok, sok önzetlen, tiszta, építő szeretetet!

AKI KÖNNYEN...
Aki könnyen mond véleményt másról, az valójában nem ismeri az illetőt.
Benyomásokból, hallomásból, felszínes dolgokból von le következtetéseket, saját elgondolását követve von le tanulságokat.
Nincs bátorsága megismerni a másikat, fél attól, hogy esetleg nem jól látott dolgokat, netán tévedett. Gyakran menekül az ilyen ember új utakra, új ösvényekre, s abban hitegeti magát, hogy jó úton jár.
Pedig csak fél, fél önmagától!
Foggal - körömmel kapaszkodik saját elképzeléseihez, mert így érzi erősnek magát.
Sajnos nem veszi észre, hogy ezen az úton egy idő után egyedül marad.

MONDD KI!
Ha megérik benned a pillanat,
Ha szívedben kétség már nem marad,
Ha le tudnál bontani minden falat,
Ha az érzés fontos nem a gondolat,
Ha magasba röpítenek a szavak,
Ha életed most a fény felé halad,
Ne várj, ne titkold, s főleg ne tagadd,
MONDD KI, hogy megtaláltad az UTAD!

KUDARC
A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
Hanem azt, hogy nem arattam sikert.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
Hanem azt, hogy tanultam valamit.
A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
Hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
Hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
Hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.
A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
Hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
Hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
Hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
Hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.

HA EGY NAP
Ha egy nap megint elfog az érzés,
ha kevés a válasz, több a kérdés,
Amikor csak zenélnél, vagy írnál,
Azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál.
Gondolj arra én ott vagyok veled,
Én vagyok most is a másik feled.
Letörlöm tisztán hulló könnyeid,
Vigasztallak, olvasom könyveid.
Ott csücsülök az ágyadon Veled,
Mosolygok Rád és fogom a kezed.
Elmondhatod, hogy most éppen mi bánt,
Szeretném, hogy ne érezd a magányt!
Veled leszek mindig, itt vagy messzebb,
Veled, ha rossz az élet, vagy ha szebb,
Most, Mindig és Örökké egy dalban,
A zongorán egy eltévedt hangban.
A sorok között, amiket írtam,
A könnyekben, amiket én sírtam,
A levegőben szállok melletted,
A hangom is szól valahol benned.
A lila betűkben a zöld után,
Mikor más egy síróra néz bután,
Ha nem hallgatnak meg és sír a lelked,
Ott leszek Veled és átölellek!

KELL
Kell az otthon, ahol átölel a szeretet gyengéd karja.
Kell a család, aki válaszol a mosolyodra.
Kellenek a barátok, kik melletted állnak,
hogy jobban tudj örülni a világnak.
Mindig kell valaki, aki el nem taszít soha,
akinek mindig őszinte a mosolya.
Kellenek a vidáman csillogó szempárok,
amelyek szinte csalogatják a boldogságot.
Lépjél hát, mindig csak előre,
gondolj egyfolytában a szebb jövőre!
Míg van ember, ki megfogja a kezed,
szíved - lelked addig nyugodt lehet.

UTAK
Az utakat sokáig nem érti meg az ember.
Csak lépdel az utakon és másra gondol.
Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk.
Az utaknak céljuk van.
Minden út összefut végül egyetlen közös célban.
S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.
Igen, az utaknak értelmük van.
De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”

(Márai Sándor: Ég és Föld - Az utak)

CSODÁK
Nagyon sok ember él a környezetünkben, akik az élet feszültségeit, megpróbáltatásait nehezen, vagy egyáltalán nem tudják elviselni.
Általában közülük kerülnek ki azok is, akik nem tanultak meg örülni az élet apró örömeinek.
Pedig csak észre kell venni és értékelni kell őket:
egy gyönyörű napfelkeltét, egy szép reggelt, egy nem várt levelet, egy kedves ajándékot barátunktól, egy látogatást, egy pár szelet süteményt, pár szál virágot, egy találkozást, egy jó hírt, vagy valami apró sikert.
Ezekből az apró szálakból épül fel az élet védőhálója.
Egyik szál sem olyan erős, hogy ellenálljon a bánatnak, keserűségnek, kellemetlenségnek, de együtt védőfalat képeznek, amely képes megfékezni a viharos szelet, lágyítja a szomorúságot, elviselhetővé vagy örömtelivé teszi napjainkat.
Az életben minden pillanatot úgy fogadj, mint soha vissza nem térő csodát, mert ezek a pillanatok valóban csodák!

JÓBARÁT
Ugye milyen boldog a szív, ha valaki szeretetével melegít,
s ha kell nyújtsa a két kezét, bátorít, s a bajban is felsegít?!
Ha van egy ilyen igaz barát, ki soha nem szegi meg a szavát,
még ha kegyetlen is a világ ha kell... melletted mindig kiáll.
Egy jó barát nem nagyítja a hibád.
Egy jó barát szeretetével gyógyítja a másik fájdalmát.
Egy jó barát a szívedbe lát, ha nem mondod is, hallja és érti a szenvedésed minden szavát.
Legyen bármilyen hibád, nem kürtöli világgá, csak is szeretetével gyakorol kritikát,
s szól, hogy vigyázz, mert fáj neki is ami neked fáj, s szerető gyengédséggel, féltőn, vigyázz rád!
Egy jó barát a válladra borulhat, ha a baj nagy...
Egy jó barát akkor is gyengéden átölel, minden jóval, igaz szóval, segít és bátorít, ha kell.
S ha a baj szorít, nincs elfoglalva... mert egyedül csak Te vagy a dolga ha érzi, hogy nélküle a barátja össze omolna.
Egy jó barát, mindig megbocsát, nem keresi a maga igazát, megosztja veled örömét bánatát.
Ilyen, egy igazi, kedves testi lelki jó barát!
Soha nem követel csak ád, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok, sok önzetlen, tiszta, építő szeretetet!

ÉPP ANNYI
Ahány szereplője van az életednek,
épp annyi feladat vár a te szeretetedre.
Ahány helyzete van mindennapjaidnak,
épp annyi feladat vár a te szeretetedre.
Ahány feladatod van a világban,
épp annyi feladat vár a te szeretetedre.
A szeretet világlátás, jele a fény,
mely mutatja, hol állsz szereteted lépcsőjén --
az emberekkel, a helyzetekkel,
a feladatokkal összefonódva.
A szeretet munka, roppant építés,
hatalmasabb mintsem gondolnád; olyan,
mintha magát a világot építenéd --
és valójában azt is építed.

A JÓZAN ÉSZ...
A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk.
Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk.
Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út.
A szív még nem szeretet, ahogy az érzelem még nem igazi jóság.
Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat.
Nincs oly kiválóság, melynél nagyobb ne volna.
Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál.
A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet.
Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.
Ha a szívedre hallgatsz, megbízhatsz ítéleteidben is
- a jó ember ritkán téved.

ADVENT
Minden csupa zúzmara, minden fehér, tiszta hó,
készülődik a természet is, hisz érkezik a Megváltó.
Néma a táj, de ez nemcsak üres csönd,
egy várakozással teli, gyönyörű öröm.
Még mélyen álmodik a köd, a szelíd völgyek fölött
s a hideg szél is átfúj a havas tűlevelek között.
Kecses jégvirágok nyílnak az ablaküvegen,
de már készülődik egy új Fény, amely a lélek melegét hozza el nekem.
Mikor már nemcsak tudod, hanem érzed is,
hogy drága Jézusod megszületik,
szíved felemelkedik, egészen a puha felhőkig.
És édes a gondolat, ha hiszed a titkot,
Karácsonykor Istened meg oz.
Eljön hozzád a Betlehemi Csillag,
készítsd fel a lelked, hogy méltón fogadhasd.
Szeráfok halk éneke, kíséri a Mindenség Királyát,
akinek tiszta, szelíd lénye többet ér, az egész teremtett világnál.
Szeretete átölel és átjár a várva várt öröm,
jöjj el Karácsony, Te legszebb éjszaka a földön.

VALAKI VAGY!
Te aztán valaki vagy, tudod ?
Történjen bármi veled a mindennapok sodrában
ugyanúgy állsz helyeden : megpróbálsz adni, s az
értékeid szerinti legjobb életet élni.
Hát maradj olyan lelkes,mint voltál,s ügyelj
a dolgokra,mint eddig.
Minden rendbe jön.
Végigküzdöttél már sok-sok nehéz időt, ugye ?
Bizony. Te talpra estél- Talán nem volt leányálom, s
nem is tudtad mindig, mit tegyél.De sikerült kitalálnod,
merre lépj. Különösen, ha sikerült megőrizned
humorod, s nem veszett el mosolyod.
Ha belegondolsz, rájössz magad is, hogy milyen erős
a személyiséged. Vannak emberek, akiknek nincs
mindenre válaszuk, de legalább megpróbálnak
reménykedni és hinni. Az ember látja az utat,bármi
várja is : minden csak attól függ, hogyan áll hozzá.
S ha rád nézek,tényleg . .. egy varázslatos embert látok .

KAPCSOLATOK
Sok területen vannak kapcsolataink, amelyek időről - időre átrendeződnek.
Új barátságok szövődnek, miközben a régiek meglazulnak, vagy meg is szűnhetnek.
Eltávolodunk egymástól, vagy "kinőjük" egymást.
Csak kevesekkel mondhatjuk el, hogy egy életen át kitartottunk egymás mellett.
Gyakran elgondolkodunk miért történik ez így.
Sokszor megfordul a fejünkben, hogy jól álltunk-e a barátinkhoz?!.
Minden kapcsolat két emberen múlik.
Ha mindkettő szeretné és tesz érte, akkor élni fog.
Ha bármelyik meginog, akkor fordulatot vesz.
Még vissza lehet fordítani, de akkor tenni kell érte.

FÖLD ALATT ALVÓ
Föld alatt alvó vérfolt,
a tánc az enyém volt
eleven vagyok,
talán még nem holt
a dalom nektek adom
méz szivárog ajkamon
csorog a szívemben , hagyom
szélben, hóban táncolok
tűz ha emészt, meghalok
főnixként feltámadok

NE FÉLJ AZ ÉLETTŐL
Ne félj soha az élettől , bármilyen mostoha.
Az ember mindig győz, ha nem lesz ostoba.
Harcot kell a célért vívni, érte kell szenvedni,
A szomorú percekben is örömet kell rejteni.
Ne csüggedj ha bántanak, ne hulljon könnyed.
Ebben a gonosz világban, szépet is lelhetsz .
Ki nem várja a holnapot, még az sem adja fel,
Mert egy apró kis reményben, mindig célra lel.
Ha megnézel a kertben egy nyíló sárga rózsát,
Neki is fáj, ha nem nyílhat, mert szirmát eltiporják.
Mégis újra kinyílva, virágzik, a következő évvel,
Mert ő is tudja, hogy az élet, nem egy évvel vész el.

ÉN AZT HITTEM
Én azt hittem, hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemcsék kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel, az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd: hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék derengett: messzi deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha, nagy ritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó- por és rög semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott gyúrják az ember fiát.
De tudtam: nincs szebb feladat mint vágyva előre törni:
keresni kutatni hol rejlik a mag, s szeretni és gyűlölni.
És látni, hogy néha szürke homályon átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon mint az, ha ember az ember.

BIZALOM
A bizalom nem csak egy szó,
mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
mi nagyon könnyen odavész.
A bizalom egy hosszú út,
melyen mi is végigmegyünk,
S hogy nehéz lesz-e járni rajta,
attól is függ, mi mit teszünk.
A bizalom a legnagyobb díj,
mit másoktól kaphatunk,
S bizony e ritka kincsért sokszor
nagy árat adunk.
A bizalom az egyetlen út
egy másik ember szívéhez,
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
ha már mindennek vége.
A bizalom egy fájdalmas érzés,
mert bízni csak szeretve tudunk,
S a szeretetben a legszebb az,
ha a másiktól bizalmat kapunk.

EGY BARÁT ÉRZÉSEI
Hogyan szeresselek meg?
Hogyan szerethetlek meg?
Hogyan lehet szeretni téged?
Hogyan tudnálak szeretni?
Hogyan tudnál szeretni?
Hogyan szeretnél szeretni engemet, ha megkapnánk a lehetőséget és tényleg egymásba szeretnénk, és szerethetnénk?
Nagyon beléd szeretnék szeretni.
Annyira, hogy fájjon, nem mert egy mazoista vagyok, hanem mert reménykedek benne, hogy az életemben egyszer és remélhetőleg folytonosan szerelmesnek érezhetem magam és szerelmesnek érezhetnélek általam. Nagyon fájjon és soha ne múljon el.
Nagy szavak, de lehet, hogy nagyobb gondolatok, de nem utosó sorban nagyon tiszta érzések ezek. Gondolkodok, és mégis engedem, az életet átengedni rajtam, mint ahogyan te más szavakkal ,de megfogalmaztál már.
Nem lehet igaz, mennyi szó és mennyi mondat és mégis egy fogalom.
/Leslie/